Fülszöveg:
Kisfiúként
egyszer azt álmodtam, hogy apám kivitt az erdőbe, ahol egy hulla
hevert. Apám elásta a holttestet, és azt mondta, nem beszélhetek róla
senkinek. Ez volt az egyetlen dolog, amit valaha együtt csináltunk, mint
apa és fia, én pedig megígértem, hogy soha nem mondom el. De a legtöbb
álmommal ellentétben ennek az emléke sosem halványult el. És néha…
önkéntelenül is feltettem magamnak kérdést: vajon tényleg csak álmodtam?
Gyermekkorában Augusten Burroughs számára az apja csak egy árny volt: egy alak a lépcső tetején, egy köhintés a földszintről, egy némán cigarettázó figura a sötétben. Ahogy Augusten idősebb lett, úgy bontakozott ki előtte apjának sötét és fenyegető személyisége. Valami gonosz, titokzatos, megnevezhetetlen borzalom. Egyik szörnyű csalódás követte a másikat, és Augusten gyermekkora hamarosan véget ért. Az apa, akiről mindig álmodott, nem létezett. Az ő apja egy távoli, közönyös figura volt, akit nem érdekelt a fia.
És akkor kezdetét vette a „játék”. A Wolf at the Table-ben Augusten Burroughs egy eddig fel nem derített területre lép, a kimondhatatlan érzelmek birodalmába. Kendőzetlenül beszél szeretetről és gyűlöletről, ami az apa és fia kapcsolatának minden egyes pillanatát átjárja. Sokkoló őszinteséggel és döbbenetes éleslátással megírt regénye ajánlott olvasmány mindenki számára, aki tudja, mit jelent egy szülő feltétel nélküli szeretete után sóvárogni. A szívszaggató és helyenként brutális történetben mégis van valami felemelő és irracionális életigenlés. A Farkas az asztalnál egy emlékirat, egy könyörtelen nyíltsággal megírt visszaemlékezés a kegyetlenségről és a remény megváltó erejéről.
Gyermekkorában Augusten Burroughs számára az apja csak egy árny volt: egy alak a lépcső tetején, egy köhintés a földszintről, egy némán cigarettázó figura a sötétben. Ahogy Augusten idősebb lett, úgy bontakozott ki előtte apjának sötét és fenyegető személyisége. Valami gonosz, titokzatos, megnevezhetetlen borzalom. Egyik szörnyű csalódás követte a másikat, és Augusten gyermekkora hamarosan véget ért. Az apa, akiről mindig álmodott, nem létezett. Az ő apja egy távoli, közönyös figura volt, akit nem érdekelt a fia.
És akkor kezdetét vette a „játék”. A Wolf at the Table-ben Augusten Burroughs egy eddig fel nem derített területre lép, a kimondhatatlan érzelmek birodalmába. Kendőzetlenül beszél szeretetről és gyűlöletről, ami az apa és fia kapcsolatának minden egyes pillanatát átjárja. Sokkoló őszinteséggel és döbbenetes éleslátással megírt regénye ajánlott olvasmány mindenki számára, aki tudja, mit jelent egy szülő feltétel nélküli szeretete után sóvárogni. A szívszaggató és helyenként brutális történetben mégis van valami felemelő és irracionális életigenlés. A Farkas az asztalnál egy emlékirat, egy könyörtelen nyíltsággal megírt visszaemlékezés a kegyetlenségről és a remény megváltó erejéről.
Eredeti cím: A Wolf at the Table
Író: Augusten Burroughs
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 223
Kiadó: Kelly Kft.
ITT TE IS BESZEREZHETED Borító:
Nekem kemény borítással van meg és tudtommal puha borítóval ez a könyv nem megvásárolható. Én a Nyitott Könyvudvar oldaláról rendeltem és sajnos vannak a borítón kisebb hibák, de 690 Ft-ért még így is nagyon megérte. Maga a dizájnja egyszerű és letisztult, bár nem értem a piros villát, de azért így is tetszik.
˝Gyűlölet bontogatta bennem a szárnyait. Gyűlölet virágzott a mellkasomban, kinyílt, mint egy halálos leander vagy gyűszűvirág szirmai.„
Értékelés: 5/5
Sok elvárásom volt ezzel a könyvvel kapcsolatban és szerencsére nem kellett csalódnom. Amiért megvettem, ezt a könyvet az a fülszöveg első bekezdése volt. Hihetetlenül megkapott magának már akkor. Nem egy hosszú könyv, ezért inkább mondanám könnyed olvasmánynak a nyomasztó története ellenére is és rövidebb fejezetekből áll ezért pörgős.
Az elejét kicsit nem értem, mivel ez az "üldöző" jelenet a könyvben ezáltal kétszer fordult elő, de mivel az egyik kedvenc részem, ezért egyáltalán nem bántam. A felépítése egyszerű: Augusten gyerekkorától egészen felnőttkoráig nyerünk bepillantást ebbe a különös apa-fia kapcsolatba. Nekem maga a történet nagyon tetszett és szerintem az írásmód is kifogásolhatatlan. Nem mozgósított sok szereplőt, csak Augustent és a családját, ezek közül a karakterek közül én nem találtam magamnak kedvencet. Különös figurát alakítottak a fiú szülei. Az anya egy kicsit bolond volt az apa pedig egy csendes őrült, ha engem kérdeztek. Főszereplőnket rengeteg veszteség érte az apja miatt először szépen lassan elvesztette a háziállatait, majd később "elvesztette" az anyját is. Számomra a legszomorúbb részek mindig azok voltak, amikor egy kisállata meghalt Augustennek. A kedvenc részeim pedig azok voltak, amikor Augusten már kicsit idősebb volt.
Olvasás közben nálam nem érte el azt a nyomasztó hatást, amire számítottam. Olvasási élményt azonban bőven okozott. Bele tudtam magam élni a történetbe és Augusten helyzetébe.
Összességében, azért kap ez a könyv 5/5-ös értékelést, mivel rosszat nem tudok mondani rá, viszont nem lett a kedvenc könyvem.
Ajánlás:
Ajánlom azoknak, akik szeretik a lehangolóbb igaz történeteket. Tizennégy éven aluliaknak nem igazán.
˝A gyermekkorom véget ért. Valaki meghalt bennem. Egy másik valaki viszont megszületett.„
A könyvről:
Egy apa, aki tönkretette fia gyerekkorát.
Augusten gyerekkorában rajongott az apjáért, aki azonban sosem viszonozta ezt a rajongást. Sosem ölelte vagy puszilta meg a kisfiát. Sosem vitte el magával sehová. Sosem játszott vele úgy, mint más apa. Augusten apja SOSEM szerette igazán a kisfiát. Augusten egyre nagyobb lett és rá kellett jönnie, hogy akit gyerekkorában istenként imádott nem az, akinek gondolta. Az apja igazi énje velejéig romlott volt.
Ami nem tetszett:
- -
Ami tetszett:
- történet
- írásmód